Borzasztó viharos este volt, a szél csapkodta az ablakokat, villámlott, mennydörgött, ítéletidő tombolt. Egy alkalommal hatalmas villám csapott le valahol a közelben, és három másodpercet sem kellett számolni, követte a reccsenő dörgés, amely megrázta az ablakokat. Márkus eddig a pontig az etetőszékben ült; ekkor felállt, és egyenes tartással, a másfél évesek minden öntudatával felkiáltott:
- Csönd!
...Sajnos a vihar nem hallgatott rá, de mindenesetre aranyos próbálkozás volt a fiamtól. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése